Csak szavak

Megjegyzés: Jimet megint kiütötték, Spocknak meg nincs jobb dolga, mint az ágyánál ülni, három oldalon keresztül. Ama bizonyos értelmetlen-oneshot mappa egyik lakója. Tudjátok, mi okozza nekem mindig a legnagyobb fejtörést? A címek. Hülye címek.

Figyelmeztetés: Szerintem az elszórtan található mérsékelten csúnya beszéden kívül ebben igazából semmi nincs. O_o Wow.

Csak szavak

- És? Mit tervez a kényszerszabadságára, Mr.Spock?

Jim zavarában a takaró csücskét igazgatta, mivel nem volt elég hosszú haja, hogy az ujjai köré tekergethesse. Így csak feküdt az ágyában, a szép fehér bioágyon, a szép fehér kórházban és pislogott a mellette türelmesen várakozó - szép fehér, bár inkább halványzöldesen sápadt - elsőtisztre.

- Emlékeztettek rá, hogy legutóbbi eltávozásunk alkalmával nem tettem eleget bizonyos szociális kötelezettségeimnek és felhívták rá a figyelmemet, hogy ennél tökéletesebb alkalom nem szükségeltetik ahhoz, hogy ezt pótoljam.

A kapitány hunyorogva figyelte a parancsnokot.

- Uhura szorongatja a mogyoróit, mi? – Spock enyhén eltátott szájjal, fejét félrebiccentve, láthatóan keményen dolgozott azon, hogy dekódolja a kérdést. Jim sóhajtva megszánta a vulkánit. - Milyen családi összejövetelt mismásolt el a múltkor?

Mosolya, amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt az ajkairól. A seb a szája szélén még mindig sajgott. Jim saját elmélete volt, hogy Bones szánt szándékkal hagy rajta foltokat itt és ott, nehogy túl gyorsan elfelejtse, milyen az, ha valami fáj, mint a kurvaélet. A doktor megrögzött elképzelése volt, hogy Jim képes tanulni a hibáiból. A pasas soha nem adja fel.

- Nem vagyok tisztában a „mismásol” szó pontos jelentésével, de a szövegkörnyezetből úgy következtetek, a mulasztásom mibenlétére kíváncsi.

- Okos fickó maga, Spock. Szóval mivel húzta fel? Miről dobbantott?

- A hadnagy nemtetszését fejezte ki, hogy elmulasztottam részt venni édesapja születésének évfordulója alkalmából rendezett családi összejövetelen. Nem „dobbantottam”, kapitány, meg sem jelentem és amint utólag bizonyos forrásokból értesültem róla, kötelességem lett volna tiszteletemet tenni.

- Bizonyos források, egyenlő a barátnője.

- Megerősítve – biccentett Spock, már-már rezignáltan bámulva ki az ablakon.

- Biztos más dolga volt – legyintett Jim, de amint a vulkánira emelte a tekintetét, mélykék szemei hatalmasra nyíltak. – Te jó ég, nem volt más dolga! – Szája tátva maradt, mutatóujja komikus szögben meredt parancsnokára – mert hogy a sajgó válla miatt, kösz, Bones, csak ebben a szögben tudta tartani, egyelőre. – Maga simán elsumákolta az egészet!

- Egy újabb ige, aminek a létezésében őszintén kételkedem.

- Mismásol, sumákol, elbliccel, de tudja mit, mondjuk, hogy kihúzza magát alóla, de mindemellett eltörpül a tény, hogy maga hazudott, Spock! – és Jim vigyorgott és az sem érdekelte, hogy ég a bőre tőle és nyilall a karja, ahogy oldalra nyúl, hogy kiadósan vállon veregesse barátját. – Én annyira büszke vagyok! – tette tenyerét saját szíve fölé. – Sosem gondoltam, hogy megérem azt a napot, mikor magát kamuzáson kapom! Erre inni kell! – Jim körülnézett, de csak egy üveg vizet talált az éjjeliszekrényen, amire még a fintorát sem volt hajlandó rápocsékolni.

- Én nem mennék annyira messzire, hogy hazugságnak nevezzem, amit tettem, kapitány.

Jim túl jól szórakozott.

- Akkor világosítson fel, hogy nevezné, Mr. Spock?

- Azt mondanám, kétértelmű dolog volt, amit sugalmaztam és mikor a hadnagy levonta a téves következtetést… úgy gondoltam, jobb, ha nem korrigálom a tévedését.

- Imádom ezt a szöveget, oké, Spock, kammantott, vége a történetnek – kacagott Jim, magát feljebbtornázva a párnán. Spock nem tűnt annyira boldognak, mint ő. – Ennyire nem lehet rossz. – Hullámzó szemöldökét követte ráncolódó homloka, mert az ágya mellett üldögélő vulkáni egyre elveszettebbnek tűnt, mindezt arcizma egyetlen percenése nélkül. – Gyerünk, Spock, ennyire nem lehet borzasztó! Mi a baj? A nagyik csipkedik a pofiját? – Hüvelyk és mutatóujja közé csippentette a vulkáni auráját és adott neki egy játékos facsarást.

Spock sóhajtott. Maga a tény, hogy elsőtisztje engedje, hogy egy gondterhelt hang kicsusszanjon szorosra vont ajkai közül, már meg kellett volna, hogy ijessze a kapitányt, de ő jelenleg, talán a fájdalomcsillapítók áldásos mellékhatásaként, de egészen laza és közepesen boldog volt.

- A család idősebb tagjainak társaságát képes vagyok tolerálni, sokkal inkább jelent problémát a fiatalabb generációval megtalálni a közös hangot.

- Ah – biccentett Jim. – A kölykök mennek az agyára.

- Az utódaik túl szókimondók. Kíváncsiak. A velük töltött idő… túlontúl intenzív.

- Mondja a USS Enterprise parancsnoka. Spock, legutóbb kényszerleszállt egy M osztályú bolygón, áthurcolta az eszméletlen kapitányát egy fél sivatagon. Azt akarja nekem mondani, hogy kiakad pár kissráctól?

- Nem „akadok ki”, kapitány, csak előtte és utána a megszokottnál több időt kell meditációval töltenem. A hadnagy családja kissé…

- Egen? – villogtatta a szemöldökét Jim. – Kissé milyen? Égek a vágytól, hogy megtudhassam, Spock, meséljen, milyen a família?

- … közvetlen.

Jim engedte a fejét visszapuffanni a párnára.

- Ah. Tapi, meg ilyenek?

Spock szavak helyett csak lehunyta a szemét és nagyon lassan nyitotta ismét ki.

- Mondhatjuk.

- Gondolom Uhura nem díjazná, ha egyenként nyakon csipkedné őket.

Spock fáradtan figyelte Jim kissé darabos mozdulatait, ahogy tökéletesen helytelenül vulkáni idegfogást imitált a levegőben.

- Nem tartom valószínűnek, hogy boldogsággal töltené el, és etikailag is kételyeim lennének.

- Ha maga mondja. – Jim igyekezett nem tudomást venni a tényről, hogy a szemhéja furcsán bizsereg, mintha nehezére esne pislogás után nyitva is hagyni őket. – Gondolja, Bones adagol engem valamivel? – nézett az ágya mellett bippegő és ciripelő műszertoronyra, majd a kezéből tekergő csöveket kezdte követni, egészen a forrásig. Spocknak sokkal kevesebb idejébe telt helyes megállapításra jutni, neki két röpke századmásodperc elég volt.

- Egészen valószínű, hogy a folyadékon és a fájdalomcsillapítón kívül nyugtatót is kap.

- Miért? - nyögött fel Jim, fejét jobbra, majd balra vetve. – Miééért?

Drámai, éghez intézett fohászára barátjától érkezett logikus válasz.

- Feltételezem, a döntése kapcsolatban állhat az önről alkotott véleményével, miszerint rendszerint figyelmen kívül hagyja az orvosi utasításokat.

Jim a szemét forgatta.

- Mi? És akkor most rákényszerít, hogy aludjak? – morogta, de a szemhéját már belülről bámulta tovább. – Mi lesz a következő? Behozza nekem a párolt brokkolit és betuszkolja az infúziós tasakba, mert zöldséget enni kell?

Spock megköszörülte a torkát.

- A doktor okosabb annál, minthogy intravénásan szilárd táplálékot juttasson a véráramba.

- Ez csak… - Jim legyintett. – Hagyjuk, Spock. Azt hiszem… kezdek koki lenni.

- Három ige, egy melléknév.

- Még a végén megírja a vulkáni-Jim szótárat – mosolygott a kapitány egészen elvarázsolt módon.

- El sem tudok képzelni kevésbé hasznos időtöltést, mint ennek az anyagnak a publikálása.

- Köszi, Spock – ásított Jim. Újra. - Engedelmével én most azt hiszem, bealszok. Megtenné, hogy sípcsonton rúgja Bonest, ha találkozik vele? – nyammogta a férfi, testével keresve a legkényelmesebb pontot.

- Nem ígérhetek semmit. – A vulkáni finoman állt fel, megigazította az egyenruháját, kihúzta a hátát, ébenfekete pillantása még egyszer végigszaladt a kórházi ágyon fekvő kapitányán.

- Tudja, Spock – elfolyó, kissé hadaró szavai már az ajtóban érték a parancsnokot. – …aláírtam ma egy-két engedélyt Sulunak egy kis extra melóhoz…  A flotta újabb szállítmányt indít az… Újvulkánra ma éjjel. – Köszörülte a torkát, a saját fülének is egyre halkabbak voltak a szavai. A távolból visszhangoztak fel és ő érezte, hogy az álom és ébrenlét peremén egyensúlyoz, még fél kézzel a valóságba, a takaró szélébe, Spock orrán távozó levegőjének hangjába kapaszkodva. – Persze… semmi durva, de azért van egy-két… rázósabb darab listán, szóval... és hát tudjuk, a megbízóink mennyire… bizalmatlanok az idegenekkel szemben… ha érti, mire gondolok.

Jim nem látta Spock zavartan mélyre ereszkedő szemöldökét.

- Nem, kapitány. Nem értem, mire gondol.

Jim felhorkantott, majd megnyalta az ajkait, csak hogy ismét ásíthasson egyet.

- Ez egy „ingyen szabadulhat a börtönből” kártya, Spock. Ha nem… vágja… kérdezze Bo…n…

Spock még állt az ajtóban egy percet. Megvárta, amíg a kapitány légzése lelassul, egyenletes, mély ritmusra vált, csak azután lépett ki a fehér folyosóra azzal a feltett szándékkal, hogy előkerítse Dr. McCoyt.

Mert három ige, egy melléknév és egy szófordulat még neki is túl sok volt egy ilyen sűrű nap után.